A Greatest Hits válogatásalbum és a külön is megjelent Greatest Videos klipgyűjtemény után a Red Hot Chili Peppers újabb összegző jellegű kiadvánnyal állt elő: egy dupla koncertlemezzel, melynek – a jól ismert dalok mellett új szerzeményeket és feldolgozásokat is tartalmazó – anyagát a kaliforniai zenekar három londoni fellépésén, 2004. június 19-én, 20-án és 25-én rögzítették.

A fent említett válogatások kissé revizionista (a gitárgéniusz John Frusciante nélkül töltött éveket elfelejtő) szemlélete a turnén természetesen még határozottan érvényesült, az 1998 óta ismét elválaszthatatlan „nagy felállás” csak a közösen készült három album dalaira koncentrál: a legtöbbet nem is a legutóbbi sorlemez, a 2002-es By The Way, hanem az 1999-es csúcsmű, a funk-rock és a hippis dallamok közt még tökéletes egyensúlyt tartó Californication számaiból játsszák, míg az 1991-es Blood Sugar Sex Magic anyagából már csak az Under The Bridge és a Give It Away kerül elő a ráadásban (volt olyan nap, amikor előszedték a My Lovely Man címűt is, de az a koncertalbumra nem jutott fel).

A program szerkezete a turné június 10-i bécsújhelyi állomására kilátogató több ezer magyar rajongó számára ismerős lehet, de itt jóval többet kapunk: Londonban elhangzottak az Aerodrome fesztiválról olyannyira hiányzó legutóbbi kislemezdalok (The Zephyr Song, Universally Speaking, Fortune Faded), sőt a Throw Away Your Televison is, melyet élőben egy új témával (Don’t You Ever Leave) megtoldva szoktak játszani. Itt is előkerül a hetvenes évekbeli AOR-gyermekkoruk és nyolcvanas évek eleji punk ifjúságuk előtt tisztelgő két feldolgozás, a Brandy című lágy sláger (ezt Bécsújhelyen viccből Sex Pistols-szerzeményként konferálták, pedig a Looking Glass együttesé) és a Black Cross című többnekifutásos hardcore-attak (a 45 Grave együttestől, mely Flea és Anthony Kiedis számára az egyik első igazán meghatározó koncertélményt jelentette), és a John is énekel egy átiratot (az I Feel Love című Giorgio Moroder/Donna Summer-diszkóklasszikust), de a Bécsújhelyen szólóban, egy szál gitárral előadott Hard Headed Woman című Cat Stevens-számot és a Shangri-Las együttes Remember (Walking In The Sand)-jét itt nem halljuk tőle (pedig ez utóbbi a Hyde Parkban is elhangzott az egyik napon).

A zenekar kiváló formát mutat, Anthony koncerteken oly gyakran elcsúszó éneke is rendben van itt, és bőven jut abból is, amitől egy élő fellépés más lesz, mint a lemezekről ismert dalok felmondása (kis közjátékok, néhány ízes intro és outro, átkötés a Can’t Stop és az Around The World között, egy Joy Division-idézet a Right On Time előtt, Chad Smith tisztelgése klasszikus dobtémákkal, John és Flea kétszemélyes dzsemmelései, hosszú-hosszú elszállás a koncertzáró Give It Away végén). Ráadásul még vadonatúj RHCP-szerzeményeket is kapunk: az If You Let Me To Stay című Sly & the Family Stone-feldolgozásuk nyomvonalán készült, funkosan battyogó basszussal és dú-dú-dú-du-dú betéttel bíró Rolling Sly Stone-t és az Aerodrome fesztiválon is játszott, katartikusabb, fifikás basszustémával és kis gitárkínzással színezett Leverage Of Space-t (a turnén tesztelt harmadik új dal, a politikus Kill For Your Coutry sajnos nem hangzott el egyik Hyde Park-i fellépésen sem).